„-Gyertek csak! Nézzétek! Hű, nem semmi!” Fordult hátra a két napja vákummal szült anyuka lábainál álló, éppen gátseb kezelést végző nővérke társaihoz. Még két nővér érkezett, hogy megszemléljék a „hű, nem semmit”, amiről a fiatal, 35 éves nő el sem tudta képzelni, hogy mi lehet. Miközben öltözködött, hallotta, ahogy az egyik szimpatikus nővérke azt súgja társának: ”pedig milyen csinos…, kár érte”. Semmit sem mert kérdezni, remegett a félelemtől. Tudta ő, hogy komoly baj van vele, de titkon minden percben abban bízott, hogy a megfoghatatlan „hű, nem semmi” csak rendeződik valahogy, hiszen „az idő gyógyít”, ő pedig fiatal és teljesen egészséges. Sajnos a mondás már a középkorban sem igazán állta meg a helyét. A szülés első napjától kezdve folyamatos húzó jellegű fájdalmat érzett alul, nem bírt sokáig állni és zuhanyzáskor valami kidudorodó furcsa „húscafatot” tapintott alul. Ahogy teltek a hónapok, a helyzet egyre rosszabb lett, kellemetlen volt az állás, a járás, a folyamatos vizeletcsepegés, az idétlen pufogó hang, ha guggolásból, vagy lehajlásból felállt. A házasélet megalázóvá, nevetségessé silányult, végül teljesen lemondott róla. De a legrosszabb talán az volt, hogy minden nap rettegnie kellett székletürítés előtt- annak szinte képtelensége miatt, folyamatosan hashajtókat szedett. Hiába végezte az intim tornát, rendszeresen konzultálva trénerével, a helyzet csak rosszabbodott. Nyolc hónap után az egyik neves nőgyógyász a legrettenetesebb tényeket is kimondta: „- Önnek hólyag- és végbélsérve, de, ami ettől is nagyobb gond, méhsüllyedése is van, sajnos a méhszáj már megjelent a hüvelybemenetben. Kiveszem a méhét, ha már nem szül többet, azzal egy darabig jobb lesz a helyzet, hogy utána mi lesz, azt nem tudnám megmondani.”

1994-ben derült ki diabéteszem, és az első perctől kezdve Pátkay főorvos úr gondozásában vagyok. Nagyon sokat köszönhetek a főorvos úrnak, nem csak a betegségem kezelését illetően, hanem az oktatás, tanítás terén is.

Három csodálatos gyerkőc anyukájaként a csodák mellett sajnos meg kellett tapasztalnom, hogy hüvelyi szülés után nem feltétlenül állnak vissza az eredeti állapotok gát tájékon a szülés előttire magától. Tátongó seb, fájdalmak, vizelési panaszok, szexuális problémák csak ízelítő a testi eredetűből, a lelkiek pedig ennél is megrázóbbak, mélybe taszítóak, depresszióba és kilátástalanságba döntőek. Hál Istennek ezek az érzések és testi panaszok, amiket most leírtam, már csak a múltam része. Akinek pedig a gyógyulásomért Hálás köszönetet szeretnék mondani nagyon nagy tisztelettel és szeretettel az nem más, mint Dr. Németh Zoltán, akit ezúton szeretnék az Astellas orvosi díjra ajánlani! Első találkozáskor már bizalom alakult ki bennem a doktor úr személyét illetően. Nagyon szerény volt, kedves és megértő. Végighallgatta az összes panaszomat és olyan könnyen, egyszerűen ment mindent, elmondani a testi-lelki tényezőket egyaránt. Hagyott időt rá, hogy úgymond panaszkodjak és valóban figyelmesen hallgatott végig, ott volt velem és átérezte a betegségem súlyát. Nagyon gátlásos voltam a problémámat illetően, nehezemre esett erről beszélni főleg egy idegennek, de ez a gátlásosság megszűnt, amikor megismertem a Doktort, mert ő megnyugtatott már a jelenlétével is.