Az én történetem hétköznapi, lehet, hogy sok embernek átlagos, vagy nem elég érdekes, de mégis megírom, mert nem csak az egészségemről szól, hanem egy olyan orvosról, emberről, aki miatt megint hinni kezdtem az emberekben, és hátha tanulnak belőle mások is. Én egy cigány/roma asszony vagyok (ki hogy hívja). A szakiskola befejezésétől dolgozom a mai napig a szakmámban. Ahogy lenni szokott férjhez mentem, gyerekeim születtek, és közben az egészségemmel történt valami, amit nem értettem. Mindenféle bajaim lettek, orvostól orvosig jártam, mindegyik azt mondta, hogy nincsen semmi bajom, csak beképzelem magamnak az egészet. Nem tudtam, hogy a származásom miatt-e, de senki nem foglalkozott a panaszaimmal. Sajnos több alkalommal éreztem már hátrányát ennek, de már nem keresem az okát, nekem ezzel kell együtt élnem. Az előbbiekben leírtak miatt még üldözési mániám is kialakult.

Kissé megcsömörlöttem ettől az egésztől és lemondtam arról, hogy másik orvost keressek. Ideges, zárkózott lettem, a panaszaim folyamatosan rosszabodtak, aztán újak is jöttek. Erre az egészre nemcsak az egészségem ment rá, hanem a házasságom is. A folytonos hangulatváltozások, éhségrohamok, a jelentősen növekvő testsúlyom, fejfájásaim és a szédülések, a folyamatos panaszaim férjemmel való kapcsolatom teljes megromlásához vezetett. Aztán Isten úgy adta, hogy véletlenül találkoztam a Doktornővel. Meghallgatott, megvizsgált, kedves volt, segítőkész, és nem nézte, hogy milyen színű a bőröm, cigány vagyok-e vagy nem. Vizsgálatok jöttek, és kiderült, hogy CSAK pajzsmirigy beteg vagyok, és magas vérnyomásom van, amit addig nem kezeltek. Bajaimra a doktornő gyógyszeres kezelést rendelt, napi négy gyógyszert kellett szednem. Négy tabletta lenne egy ember élete???? Ezután teljesen megváltozott az életem, és a sok évnyi kínlódás után végre találtam egy orvos, aki embernek nézett. A Doktornő sürgősségin dolgozik, minden nap emberek életét menti meg, és soha nem vár érte semmit. Kedves, segítőkész, nagy tudású, és szereti a betegeket, szereti a munkáját! De ami még ilyen fontos, hogy mindenkit egyformán kezel származástól, bőrszíntől és vallástól függetlenül. Azt szokta mondani, hogy aki egy lelket megment, az a világot menti meg. Nekem az egészségem és a lelkem is megmentette. Ezért mindig hálával és szeretettel gondolok Dr. Petrus Izabella doktornőre és ezzel a történettel szeretném Őt jelölni a 2011-es Astellas Díjra, mert ha valaki, akkor Ő igazán érdemes rá!